Dráma, tragédia, emlékezés, megnyugvás... Koporsó méretű, szorosan egymás mellett fekvő rozsdás acéllemezek, rajtuk lézervágott visszaemlékezések, levelek, naplórészletek olvashatók; közöttük ökölnyi zúzott kövek közül előbújó fák: egy élő hadsereg, melynek minden tagja egyedi, megismételhetetlen teremtmény; egyenként emlékeztetnek az életük virágjában lemészárolt lengyel férfiakra, ugyanakkor utalnak arra a másik életre is, amely a pusztítás utáni csendben a sírokon lassan újra felnövekszik.
Építész tervező: Kovács Csaba, Madarasi-Papp Rita, Csóka Bálint / Építtető-megbízó-fejlesztő: Lengyel Köztársaság Kormánya, Budapest Főváros Önkormányzata
Helyszín: Budapest
Státusz: terv 2009
Négyzetméter: 700
